Lovak.<33.

Mert nem mindenki tudja megszerezni ..

Idén,augusztus 1-5-ig sikerült kijutnom egy nemzetközi edzőtáborra,amire már tavaly óta pályáztam.A WYLE VALLEY BRANCH of the PONY CLUB meghívására érkeztünk francia,olasz,ír és angol gyerekek közé.Bristol közelében,Whatley településén volt a lovarda,egy stílusos és kitűnő adottságú lovas létesítmény.(50 fős tábor,6edzővel,8-10 fős csoportokra osztva folytak a napi edzések.)

Nagyon kedvesen fogadtak minket.Egy kedves idős néninél laktunk.Hétfőn találkoztunk a többi táborozóval először.Bemutatkoztunk,aztán kicsit beszélgettünk,aztán következett a közös munka.Csapatokra osztották a közel 60 gyereket,majd mindenki megkapta a saját lovát.Én egy "Bule" nevű nagy herélt pónit kaptam.míg a barátnőm,Balogh Andrea,egy sportosabb testalkatú kis pónit.Megmutatták mit kell adnunk nekik reggel és este,meg a boxuk karbantartását is.Nagyon meglepődtünk,mikor Paula,az edzőnőnk egy gumikesztyűvel jelent meg.Először nem is értettük mit akarhat a kesztyűvel,majd mindketten rájöttünk,hogy kézzel kell kitakarítani a boxot,ehhez semmit nem használhattunk,még vasvillát sem.Felnyergeltük a lovakat és kimentünk.Blue nagyon lassú,de kényelmes volt.Nehezen szoktunk össze.Nagyon szép helyeken lovagoltunk.Mikor egy közel 2 órás lovaglás után bementünk,leápoltuk a lovakat.Mindenki éhes volt,így rögtön megrohamoztuk az ebédlőt.

Ebéd után volt lehetőség kicsit reaxálni vagy úszni.Majd utána elméleti oktatást halgattunk,ami mindig jobban lefárasztott,mint a lovaglás,mert angolul halgattuk,és nagyon oda kellett figyelnünk,hogy megértsük.Délután még volt egy lazább lovaglás,ahol terepre mentünk.Ösvényeken és erdőkön mentünk keresztül ilyesztő military akadályok mellett.Új dolgot próbálhattam ki,amikor vízből kell megugrani egy benket.Ez volt a mindennapi program,de nekem a második nap mégis új volt.Kaptam egy új lovat.Egy 5 éves csikót,a neve; "Thomas".Egy francia lány lovagolta,de nem tudta jól megülni,így velem kellett cserélnie.Ezt a lovat jobban élveztem,igaz vágtázni nehezére esett,de a csikós mókásság mindig ott volt benne,ami folyton megnevettetett,ezért a "smiling girl" név rajtam maradt.Az ugratást élveztem vele a legjobban,mert jó nagyokat ugrott kis lendületből.A harmadik napon egy egyszerű díjlovagló feladatot is meg kellett tanulnunk.Majd délután kimentünk terepre.Barátnőm szerencsétlenül leesett a lováról,aki utána fejbe rúgta.Rögtön vitték a kórházba,majd helikopterrel egy másikba.Össze kellett varrni a szemöldöke vonalában,de szerencsére ennyivel megúszta.Csütörtökön volt az ugróverseny.Pontosan 300 pontot gyűjtöttem össze,ami sajnos kevés volt az 1. helyhez,de nagyon hangulatos volt.A díjlovagló verseny egybe volt kötve azzal,hogy megmutassuk,szüleinknek,mennyit fejlődtünk a héten.Gyönyörű volt!Rendes lovas öltözetben kellett lennie edzőknek,gyerekeknek egyaránt.Minden ló megfürdetve és kicicomázva.Egy kis karüsszel lovaglás bemutató is volt mellette.Kaptunk egy emlékszalagot,majd ünnepi keretek között elbúcsúztak tőlünk,és sok szerencsét kívántak.Külön elbúcsúztam Paulától,akivel nagyon sokat nevettünk együtt.Nagyon vártam,hogy végre lepihenhessek.Szerintem legközelebb is szívesen elmegyek,ha lesz rá lehetőségem.

Gubán Renáta.